Szíriától a Dél-kínai-tengerig mindenki a haditengerészetét fejleszti

Az utóbbi negyed évszázad szárazföldi háborúi és a haditengerészeti kiadások hidegháború vége óta tartó zuhanása után - Kína felemelkedésének és a szárazföldi háborúk visszaszorulásának hatására - a nagyhatalmak újra felismerték a tengeri erő jelentőségét.

A haditengerészet jelentőségének növekedése érezhető a világ minden táján. "Meglátják, a jövőben a tengeri erők használatára jóval nagyobb hangsúly fog helyeződni" - mondta Gary Roughead admirális, az amerikai flotta egykori műveleti főparancsnoka.

India augusztusban bocsátotta vízre első saját fejlesztésű és építésű repülőgép-hordozóját, világszerte pedig tucatnyi anyahajó készül el a következő évtizedben. Többek között két USS Gerald Ford-osztályú amerikai hadihajó, két brit hordozó, egy vagy több kínai saját fejlesztésű hajó, továbbá szó van egy már meglévő orosz repülőgép-hordozó felújításáról, amelyet Indiának fognak átadni.

Az AMI International amerikai szervezet becslései szerint világszerte nagyjából 800 milliárd dollárt  fordítanak a haditengerészet fejlesztésére a következő húsz évben, s az összeg negyedét az ázsiai országok fogják elkölteni, amelyek már most több pénzt adnak ki fegyverkezésre, mint Európa államai együttvéve.

A haderőnemek közül a haditengerészet kapja a legnagyobb összeget az amerikai védelmi minisztérium jövő évi költségvetéséből. A Pentagon 527 milliárd dolláros  alapköltségvetést kért a 2014-es pénzügyi évre, ebből a haditengerészet számára (nem csak fejlesztési célokra) 155 milliárd dollárt  irányozott elő.

A haditengerészet büdzséje ennek ellenére akár tíz százalékkal is kevesebb lehet a szükségesnél, ha az amerikai kongresszus két házának nem sikerül megegyezésre jutnia a költségvetésről, és ezáltal beindul az automatikus kiadáscsökkentés. "A növekvő igények csökkenő forrásokkal párosulnak" - jelezte Robert Kamensky amerikai ellentengernagy.

Az Ázsia felé fordulás keretében Washington átcsoportosította számos, korábban az Atlanti-óceánon állomásozó hajóját a Csendes-óceánra, hogy ellensúlyozza a kínai Népi Felszabadítási Hadsereg haditengerészetét, amely a katonai kiadások csaknem három évtizede tartó kétszámjegyű kínai növekedési ütemének köszönhetően mára jelentősen megerősödött.

Tavaly adták át az első kínai repülőgép-hordozót, amelyet Peking Ukrajnától vásárolt, ezt a tervek szerint számos saját fejlesztésű és gyártású tengeralattjáró, járőrhajó és más hadihajó fogja követni.

Szintén nagyszabású fejlesztésekbe kezdtek a - Kína felemelkedését aggódva figyelő - térségbeli államok, különösen azok, amelyek tengeri területi vitában állnak Pekinggel.

A japán katonai kiadások huszonkét éve nem látott mértékben emelkednek jövőre, a szigetország vezetése főleg hajók és helikopterek beszerzéséről döntött. Ausztrália hadihajókat, Vietnam pedig orosz gyártmányú tengeralattjárókat vásárol.

A Fülöp-szigetek szintén nagy összegeket költ haditengerészetének feltámasztására: több japán járőrhajót és egy használt francia hadihajót vásárol, valamint megveszi az amerikai parti őrség két egykori járőrhajóját.

Washington tengeri képességeivel mindazonáltal egyelőre egy állam sem fogja tudni felvenni a versenyt, és nem csak arról van szó, hogy a világ óceánjait szelő repülőgép-hordozók több mint fele (tíz) az Egyesült Államok haditengerészetéhez tartozik. Az amerikai tengeri fölényt jól érzékelteti, hogy jelenleg öt amerikai romboló és ismeretlen számú amerikai tengeralattjáró vár parancsra a Földközi-tengeren Szíria partjainál, készen arra, ha esetleg összeomlik a szíriai vegyi fegyverek megsemmisítésére vonatkozó amerikai-orosz megállapodás.

Ha az évtized folyamán a költségvetés-csökkentések folytatódnának, az amerikai haditengerészet kénytelen lenne megválni flottája harmincnyolc hajójától, valamint nyolcra vagy kilencre csökkenteni repülőgép-hordozóinak számát.

Bizonyos források szerint a megszorítások máris hatással vannak az Egyesült Államok főbb hajóépítő vállalataira, például elhalasztották az új, atommeghajtású repülőgép-hordozó, a USS John F. Kennedy  megépítését.

Washington a korábbi kettő helyett már csak egy repülőgép-hordozót állomásoztat a Perzsa-öböl térségében, s részben ezért, részben pedig Iránnal kapcsolatos aggodalmaik miatt Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek új járőrhajók vásárlásáról és építéséről határozott.

Az ehhez hasonló ügyletek igen jövedelmezőek lehetnek a hadiipari cégek számára, Szaúd-Arábia júliusban harminc Mark V járőrhajó beszerzésére nyújtott be igényt, a Halter Marine nevű amerikai vállalatnak a szaúdiak ezért 1,2 milliárd dollárt fizetnének.

Hajóik számát tekintve több európai ország is több évszázados mélyponton van, Nagy-Britannia például a költségcsökkentés keretében arra kényszerült, hogy kivonja a hadrendből repülőgép-hordozóit.

Bár a korábbinál kisebb mértékben, az európai hadseregek tengeri erői a közeljövőben is erősek maradnak. Madrid, Párizs és Róma is épített repülőgép-hordozót 2000 óta, utóbbi kettő be is vetette ezeket a líbiai beavatkozás során 2011-ben.

A brit Queen Elizabeth-osztály első darabja a tervek szerint 2014-ben áll hadrendbe, a Brit Királyi Haditengerészet szerint a repülőgép-hordozó még a korábbiaknál is ütőképesebb lesz, 2022-re pedig a tengeri erőknek jut majd a teljes brit katonai költségvetés 46 százaléka.

"Ez az összeg nem kevesebbet jelent, mint tengeri erőink újjászületését" - mondta George Zambellas admirális, a brit flotta parancsnoka.